Bemutatkozás:
Éjjeli viola

Kedves, jelentéktelen virág,
Elmennek mellette az emberek.
Kertjükbe ritkán viszik,
Mert szépségét látni nem lehet.
Színe halovány, virága pici,
A nemes viola rokona,
Csak az ő fejéről hiányzik
A gyönyörű virág korona.
Esténként szirmait megnyitja,
Mikor a világ elcsendesedik.
Illatát messze viszi a szél,
Szívébe új remény költözik.
Talán mégsem a külső számít…
A belbecs a fontosabb…
Hiú ábránd, kis virág.
Ne áltasd magad…
Csak este kellesz nekik,
Amikor bódító illatod,
Mindenki elfelejt,
Mikor szirmaid becsukod.
Talán van még jó ember,
Egy igazi jó barát,
Kinek nem számít a külső,
Mert szívével lát.
Talán van még szerető szív
E rideg, számító világban…
Talán akad még érző lélek,
Ki értékeli az illatot a virágban…